Régen nem szerettem a kedvenc keresztapámat (összesen öten voltak valahogy ő került a legközelebb hozzám, talán azért mert a felesége volt a nagynéném), de ha visszagondolok most be kell valljam, hogy igen is csodálom! Elsősorban azért ítéltem meg tévesen mert a rokonaimnak nem tetszett a viselkedése. De miért ez a nagy pálfordulás a részemről? Nos azért mert időközben megismerkedtem sok más emberrel és rájöttem, hogy “groszpapa” csodálatos ember. Ha Koltai lennék filmet forgatnék a tiszteletére! Keményen dolgozott de megadta a módját mindennek, a fóliasátrában sárga paradicsomot termesztett, amikor pedig beszállítóra talált a magyarországi rokonaim személyében (nagynéném az átkosban otthon melltartókat gyártott), óriási születésnapot rendezett a tiszteletükre, élő muzsikával és sok vendéggel! Nagyon rendben volt a portája, sok fával és zöldövezettel (a járdát ördögbordák szegélyezték), izélésesen kialakított pihenősarokkal, ahol nagyon ízlett a rókakombapaprikás! Amikor az erdőt járta a legapróbb részletekre is kitért a figyelme, minden volt a hátizsákjában, a tűzgyújtótól kezdve a vágódeszkáig. Persze büszkélkedett az ízletes pityókaborával és a szép malacaival sőt az egész életvitelével, ez nem tetszett a többieknek. Amikor nyugdíjba jött és elhunyt a felesége azt mondta, hogy leteszi a lantot és ezután csak kirándul fog mert nem tudja, hogy mit hoz a holnap. Kivándorolt Magyarországra, ahol elkövetett egy-két baklövést de ezt leszámítva szerintem irigylésréméltó volt az erdélyi élete.
Ez a bejegyzés a könyvekről szól és az olvasásról. Régebben sokkal többet olvastam és több könyvet vásároltam, de az utóbbi években egyre kevesebbet (elsősorban azért mert nincsen rá időm). A világ oda fog fejlődni, hogy a nyomtatott könyvek és sajtó, egyszerűen el fog tűnni. Mivel én nem vagyok konzervatív alig várom, hogy ez megtörténjen, hisz sokkal több előnye van a digitális tartalomnak mind a hagyományosnak. Sokan ezt nem veszik tudomásul (az entellektüellek), de mielőtt bárki is lenézne hangsúlyozom, hogy nekem nem a könyvek tartalmával van bajom, hanem a formájával. Megveszünk egy jó könyvet és habár jól mutat a polcon, lehet soha nem fogjuk kézbe venni csak akkor ha leporoljuk, költözünk stb. Képzeljük el, hogy megtetszik egy regény az interneten, kipipáljuk, kifizetjük és utána letöltjük. Nem a számítógép monitorján olvassuk el, mert az fárassza a szemet, energiát zabál és senki nem szeret órák hosszat ücsörögni előtte, hanem letöltjük az ebook reader-re és kedvünk szerint, a verandán, a fotelban vagy az öreg diófa alatt böngésszük. Így rendelhetjük meg a kedvenc napilapot, magazint is. Egyelőre még fekete fehér de idővel színes lesz és még a videókat is le fogja lejátszani. Egyetlen egy hátránya van és az is csak Jóska bácsit érinti, hogy a készülékkel nem tudja kitörölni a fenekét!
Nem szeretem azokat az embereket akik, mielőtt megvásárolnának egy terméket (pl. egy praktikus kézi pumpát), felkutatják az összes boltot, hogy hol a legolcsóbb és amikor megtudják, hogy mennyibe kerül, elállnak a vételtől (mert 10 lejért inkább kidobom a tüdőmet). Persze mindenki csak addig húzza a takaróját ameddig ér, de olyan palikról van szó akik megengedhetnének maguknak, kisebb nagyobb dolgokat. A fölösleges pénzüket pedig vagy bedugják a matrac alá, vagy legjobb esetben a bankba teszik. Nekem nincsen megtakarított pénzem (de tudom, hogy jó lenne mert “nem lehet tudni fiam, hogy mi ér”) viszont aki évekig ül a pénzén és nem tudja, hogy mit akar, nos az nem én vagyok. Ezek az emberek ráadásul még a 2007-es év előtti milliókkal számolnak. Ha valami tetszik akkor habozás nélkül megveszem, igaz hogy ha meghaladja a 100 lejt akkor jóvá kell hagyja az asszony is, de ez már egy másik történet 
Vége a legszeretettebb ünnepnek és nincsen kedved semmire? Újra ugyanolyan zoknit hozott a Jézuska mint a tavaly? Ha így érzel akkor biztos, hogy posztkarácsonyi szindrómában szenvedsz! Ráadásul az üzletek többségében még mindig világítanak a villanyfüzérek, sőt egyes honlapok szintén talpig díszben virítanak. Hiába mesze van még a Húsvét, rossz az időjárás is és állítólag az év legszarabb napja is januárra esik. Milyen volt a Karácsony és a Szilveszter? Hát hamar eltelt, de azért BÚÉK!
Szinte mindenki meg van áldva egy idegesítő kollégával a munkahelyén. Olyan típussal aki hangosan énekel meló közben és sokat káromkodik, nyáron azért nyitja ki az ablakot, hogy az irodában még melegebb legyen (légkondi híján már így is nagy a hőség), elfelejt télen szellőztetni, beengedi a cigifüstöt, zakuszkát uzsonnázik és nem megy ki vele a konyhába, télen pedig tökig felcsavarja a termosztátot, pedig kint nincsen hideg stb. Ilyenkor két dolgot tehetünk, vagy nyíltan elmagyarázzuk, hogy bizonyos, cselekedetei kilógnak a sorból, vagy diszkréten tudatjuk vele a munkaközösségbe nem illő szokásait. Én az utóbbit tettem, de nem hatott rá, nyáron bennebb csuktam az ablakot, ő kinyitotta az ajtót, leszabályoztam a fűtést de ő kicselezte. Amíg a többi munkatársat ezek nem zavarják kénytelen leszek a Jézuskától egy USB rakétát kérni és becélozni a kedves, úriembert.
Mindig elmentem szavazni és most sem hagyom ki azért, hogy az esemény után elmondhassam, nem rajtam múlott a kedvenc jelölt győzelme. De sajnos most egyik figura sem tetszik, választhatunk a rosszra vagy a még rosszabb közül. Ha Basescu nyer akkor még 5 évig folytatódik a politikai állóháború, Geoanában pedig az ifjú Iliescut látom, ráadásul a pártjában van néhány, tipikusan balkáni figura. Azt mondják, hogy Spanyolországban a szavazólapon van egy olyan opció is, hogy “Nem értek egyet egyik jelölt személyével sem” na én oda ütném a pecsétet (egyébként a digitális világban, analógul voksolunk, online sokkal praktikusabb lenne, ráadásul megszűnne a csalás, eltűnne a szavazóturizmus).
Az ember néha arra kényszerül (mert csak úgy nem cseréli le az elnyűtt kanapéját, háromévente!), hogy bútort kell vásároljon, betér mindegyik szakboltba és kiábrándultan jön ki mindegyikből. A szép és jó bútorok nagyon drágák, mert nem csak a jó alapanyagokat kell megfizetni, hanem a designt is. Az olcsóbb fajták pedig az utóbbi 20 évben mindössze annyit változtak, hogy az összeillesztéseknél (naná, hogy valamilyen farostlemezről van szó) már nem fából készült tipli és ragasztó kombinációját használják hanem facsavart, ráadásul ezek a bútorokat nem lehet utólag szétszedni (például egy költözködés során), mert szétesnek. Ezért nagyszerű az IKEA ötlete, hogy csomagolva veszed meg a szekrényt és otthon állítod össze, egy szerszámmal. De hol állunk mi a svédektől?
Néha a bloggernek is elfogy a témája (de én nem tartom annak magam), talán kiég, nincsen ihlete, vagy egyszerűen nem történik semmi említésre méltó, amit másokkal meg kellene osztani. Most így vagyok én is, pedig írhatnék valami szépet (de inkább Hobót idézem, “mondhatnék valami szépet, de nem vagyok sem olasz sem német”) a választásokról, a romániai állatkertek állapotáról, régen nem látott ismerősökkel való találkozásról stb. De most nincsen kedvem csak sétálni, mielőtt lemegy a nap.
Mindenki utálja a romániai bürokráciát és a sok sóderhivatalt. Mindez azért van így mert megvan a melegágya az egésznek, egy csomó embert azért fizetnek, hogy aktákat tologasson, anno 2009-ben, az internet világában. A nép pedig belenyugodott ebbe az állapotba és az orvoslása helyett a korrupcióba menekül. Az állam pedig le akarja építeni a közhivatalnokokat, de esze ágában sincs megreformálni az intézmények működését, ki akarnak rúgni sok embert és ezeknek a fölösleges munkáját a megmaradt személyzet fogja elvégezni! Tehát még nagyobb sorok lesznek, még több várakozó emberrel. De csak a naivak álldogálnak órák hosszat, az okosabbak tudják, hogy melyik bennfentest lehet igénybe venni, némi ajándékért.
