A mostani generációknak, úgy tűnik csupán annyi szerepe van az életben, hogy minél több hitelt vegyen fel, hogy olyan dolgokat vásároljon vele, amikre nincsen szüksége.
Bevallom őszintén, hogy a jelenlegi életemmel nem vagyok megelégedve (elsősorban a munkahelyem miatt) de nem tudom megvalósítani az álmaimat mert nem vagyok elég bátor, illetve a családom nem támogat (járt utat a járatlanért el ne hagyj). Akkor lennék a legboldogabb ha a saját szekeremet tolnám és környezettudatosan élnék ami bővebben azt jelenti, hogy eladnám a házat és valahol az erdő mellett építenék egy másikat (természetesen autonóm házat) és saját magam termelném meg ami kell a megélhetéshez. Nagyon merész terv de tudok olyan bátor emberekről akik otthagyták a nagyvárost és kiköltöztek a semmibe. Svédországban egy kutatás kapcsán azt állapították meg, hogy sokan azért vallották magukat boldogtalannak mert nem volt merszük életmódot váltani. Egyébként én nem ismerek olyan embert aki nem csak látszólag boldog!
Nem szeretném én sem ha ellepnék a boltok polcait a génmanipulált élelmiszerek de azért az olyan paszulynak örvendenék amiből kivonták azt az anyagot ami a bélgázokat okozza. Lehet így nem lenne eléggé ízletes de én minden újdonságra vevő vagyok. Addig is nincsen más megoldás, mint az aktív szénbetétes, alsógatyába helyezhető szűrő amit ilyen helyzetekre találtak ki csak azt nem tudom, hol lehet megvásárolni?
Említettem már régebben, hogy a zene minősége sokat javult de ugyanakkor a nagy bőség miatt, elértéktelenedett és nem ér annyit mint régebben. Mostanában meghallgatok egy albumot és ha nem tetszik akkor előbb utóbb a kukába kerül. Tehát nem úgy értékeljük a dolgainkat mint régen. Az utóbbi időben senki nem kérdezett meg, hogy milyen zenét kedvelek, pedig sok módszer van arra, hogy valós időben láthassák és hallhassák az ismerőseim, éppen mi szólt a hangszórómból (pl. Last.fm). Ezt az állapotot úgy lehet áthidalni, hogy tömörített zenét hallgatunk, reggeltől estig, mp3 lejátszóról és telefonról de mondanom sem kell, hogy én nem ebbe a kategóriába tartozom.
Tulajdonképp ezért kell hanyagoljam, úgy általában, mostanában a blogot mert ez lett belőlem (lásd a címet). Most nem ecsetelném részletesen, hogy miért mert nincsen kedvem hozzá és inkább mesélnék a római birodalom tündökléséről és bukásáról de az hosszú mese. Az eddigi életemben összesen háromszor voltam ilyen helyzetben de mindig ki tudtam valahogy mászni a gödörből. Egyelőre nem tudom mikor lesz jobb, persze ennek az állapotnak is vannak előnyei és hátrányai mint mindennek. Senkit nem akarok megbántani, elsősorban én vagyok a hibás, másodsorban egy hamis életképre építettem az életem, amiről tudtam már rég, hogy ez így nem fenntartható, mégis rosszul esett amikor közölték, hogy vége.
Van amikor a régóta megszokott és kialakított életformánkon, radikális változások állnak be (pl. munkahelyváltás) és már kevesebb időt tudok ráfordítani pl. a blogolásra. Jogosan tehetem fel akkor a kérdést, hogy mi lesz a sorsa ennek a naplónak? Elsorvad, vagy talán vegetálni fog? A későbbiekben majd kiderül de biztosan tudom, hogy ha felszámolnám véglegesen akkor Argentína biztosan nem siratna engem.
Észrevettem egy furcsaságot az életemben az utóbbi időben minden, rutinos, hétköznapi cselekvésemet úgy próbálok elvégezni, hogy előzzem meg a bajt. Például amikor lehúzom a cipőmet úgy teszem egymás mellé, hogy még véletlenül se kerüljön egymásra és a cipőfűző se lógjon alá. Miért? Azért mert vannak bizonyos munkák amiket mindenki utál, ha hanyagul ledobnám akkor jobban összekoszolódna. A legextrémebb dolog a bundáskenyér, finom de az elkészítése során nagy bűz keletkezik, ezért egyszerűen lemondtam róla. Mielőtt mindenki azzal vádolna, hogy elment az eszem gondoljon arra, hogy a hagyományos bundáskenyér nem egészséges mert olajban kell sütni, ezért találtunk egy finomabb alternatívát (a gázkályha sütőjében, olaj nélkül). Ha úgy mosod a fogad (ráadásul elektromos fogkefével rendelkezel), hogy lefele tartod a nyelét és nincsen megfelelő technikád a fogkrém, szájban tartására akkor lecsorog a cucc és kikezdi az apparátot (meg a ruhádat). Ezért kitaláltam, hogy fogmosáskor mindig felfele tartom és még véletlenül sem szivárog a számból ki, idő előtt a krém 
Nem szeretem amikor egy másik ember rám akarja erőszakolni az akaratát. Például olyan helyzet adódik, hogy megkínál egy pohár “finom” házi borral és az első korty után tudom, hogy nekem nem ízlik és ha kiürítem a poharat akkor később megfájdul a fejem, tehát azt mondom, hogy köszönöm nem kérek többet. De ő megsértődik és csak tölti, igyak hisz ő termelte és készítette! Persze vannak ennél súlyosabb esetek is amikor mások csinálnak programot nekem, hétfőn elhatározod, hogy kirándulni szeretnél a hétvégén de péntek este tudatják, hogy segíteni kellene Béláéknak, mert Bélát nem érdekli, hogy már itt a nyár vége, visszautasítani pedig nem tudod, mert véletlenül ő a komád. Ráadásul ha úgy neveltek és nincsen merszed megmondani, hogy hagyjon békén akkor vagy hazudsz valamit, vagy nem utasítod vissza és magadban mérgelődsz, vagy bevonod az asszonyt is. A meló után viszont újra jöhet a finom bor.
Minden igazi férfi, titkos vágya az, hogy egy nagy penthouse típusú lakásban éljen playboyként (értsd, úgy váltaná a miss augusztusokat, mint más az ingét, talán brókerként dolgozna, megengedhetné magának a fényűző életet). Pedig elsőre eme két szó hallatán az életmódmagazinok jutnak az eszünkbe amit valljunk be őszintén, nem a szövege miatt lapozunk. Most már csak anyagi akadálya (vagy egy jó adag szerencse?) van egy ilyen életvitelnek, hisz már itt is építenek ilyen lakásokat. Persze mint minden jó e két fogalom is Amerikából ered, pontosabban New Yorkból (lásd a fotót). Sajnos én ebben az életemben már nem reménykedhetek ilyenre, talán a kilencedikben Sok mindent utál az ember, nekem is megvan a tízes listám erre. Sajnos csak akkor tudnám, ezeket a dolgokat elfelejteni ha nagyon gazdag lennék, így megpróbálom kikerülni ami nem mindig sikerül.
|
