Archivál
Más értékrend
Említettem már régebben, hogy a zene minősége sokat javult de ugyanakkor a nagy bőség miatt, elértéktelenedett és nem ér annyit mint régebben. Mostanában meghallgatok egy albumot és ha nem tetszik akkor előbb utóbb a kukába kerül. Tehát nem úgy értékeljük a dolgainkat mint régen. Az utóbbi időben senki nem kérdezett meg, hogy milyen zenét kedvelek, pedig sok módszer van arra, hogy valós időben láthassák és hallhassák az ismerőseim, éppen mi szólt a hangszórómból (pl. Last.fm). Ezt az állapotot úgy lehet áthidalni, hogy tömörített zenét hallgatunk, reggeltől estig, mp3 lejátszóról és telefonról de mondanom sem kell, hogy én nem ebbe a kategóriába tartozom.
Pszeudo népzene
Általában a lagzikon kétféle zenét játszanak, a lakodalmas rockot és a pszeudo népzenét (lásd pl. “Az a szép, az a szép akinek a…”). Nem tudom hogyan alakult ki ez a trend és azt sem, hogy hová tűnt az autentikus népzene. Városon táncházakban még fellelhető de micsoda paradoxon, falun szinte kihalt (a Gyergyói medencében az idők során, nem is alakult ki a helynek megfelelő specifikus tánc). Hazudnék ha azt mondanám, hogy szeretem a népzenét de tisztelem és nem nézem le mint a hallgatót és egyéb társát. Nem tudom elítélni azokat sem akik kívülről fújják de ha én megengedhetném magamnak akkor a Hot Jazz Band-et hívnám el muzsikálni és pontosan úgy tudnék mulatni mint Pista bá amikor Vásárhelyi rádió kívánságműsorát hallgatja.
Minden ami reform!
Azt nem értem, hogy az erdélyi magyar, zenebarát ember, miért részesíti előnyben, egy nagyobb fesztiválon az ősrégi magyar zenét, ha ugyanott meghallgathat egy nagy, külföldi sztárt? Olyan ez, mint a Sláger rádió a jó kis nyolcvanas évek slágereivel, viszont az alternatíva csak pár centire van mellette, a Petőfi rádió, ami “másabb” zenét sugároz. Utálom már azt, ami már a könyökömből jön ki. Miért kell minden vasárnap, húslevest és panírozott bécsi szeletet enni? Nem tudom de, én nyitott vagyok mindenre, ezért szívesen megkóstolom a spárgát és a kagylót is, közben meg Morcheebát hallgatok!
MP3
Virágkorát éli az mp3 formátumú zenehallgatás és a zenekiadók mindent elkövetnek, hogy letiltsák a fájlcserélést. De valamit tisztázni kell, az mp3 veszteséges tömörítéssel jön létre és nem CD minőségű (további info itt), tehát nem egyenértékű a boltokban található műsoros zenei albumokkal! Netán ha valakit letartóztatnak, mert fájlcseréléssel foglakozott, akkor ezt is figyelembe kellene venni. Persze a különbséget csak a vájtfülek veszik észre és lehet letölteni veszteségmentes formában is zenét, de az egy másik sztori (ilyen például a FLAC fájlformátum de sajnos nem minden lejátszó tudja kezelni és sokkal nagyobb a mérete).
Tehetségkutató showk
A tehetségkutató show-k nézése közben jutott az eszembe, hogy hány olyan híres énekes, zenész van a világon, akiket nagy valószínűséggel, a mélyen tisztelt zsűri már az első vagy a második körben eltanácsolt volna az énekléstől, mégis nagyobb sztárokká váltak, mint Rúzsa Magdi, vagy Tóth Vera. Pontosabban a következő emberekre gondolok, Mark Knopfler, Klaus Meine, Zucchero, vagy a magyarok közül, Földes László, sőt maga Presser Gábor is! Persze az nem vitás, hogy sok olyan tehetséges zenész létezik, akik egyáltalán nem tudnak énekelni, zenélni viszont nagyon! És hogy beszéljek egy ma futó, ilyen típusú adásról, pontosabban a Társulatról, én azért nem szeretem, mert túl hosszú, és ha rendszeresen nézed, akkor a rockopera dalait, annyit hallod, hogy a végén elmegy a kedved egy életre tőle.
Slágerlista
Elhatároztam, hogy összeállitom azoknak a kölföldi daloknak a topját amiket nagyon megútáltam, jobban mondva megútáltattak velem, elsősorban a hagyományos rádiók. Nem elég, hogy régiek és már anno megcsömöröltem tőlük, most is nyomatják. Nem vagyok egy stílus elkötelezettje sem, nem nézek egyetlen egy zenecsatornát sem, sőt azt sem tudom, hogy ki Akon vagy Rhianna de épp úgy szeretem a Pink Floyd-ot is mint Enigmát, szóval “fejlődök” ahogy mondta volt Hobó de menekülök amikor ezeket hallom!
- Glenn Medeiros – Nothing’s Gonna Change My Love For You
- Aswad – Shine
- Gloria Gaynor – I Will Survive
- Gazebo – I Like Chopin
- Desireless – Voyage, Voyage
- Berlin – Take My Breath Away
- The Lion Sleeps Tonight
- Black – Wonderful Life
- Village People – Y.M.C.A
- Cher – Believe
És ime a kedvenc slágerlistám.
Zenehallgatás
A Walkman feltalálása óta sokan úton útfélén mondhatni kutyafuttában hallgatják a zenét, az úton, buszon, metrón. Persze ez megint a rohanó világnak tudható be, mert otthon egyszerűen nincsen idő arra, hogy a zenekedvelő csak zenét hallgasson és semmi mást. Hallottam egy interjút a valamikori, híres magyarországi Hifi magazin főszerkesztőjével és ő azt hangoztatta, hogy csak úgy lehet igazán jól zenét hallgatni ha „amikor hazaérsz, bezárod az ajtót, kiirtod a családod, kikapcsolod a telefont, végigfekszel az ágyon és elindítod a lejátszót”. Az igazi vájt fülű nagyon sok pénzt áldoz a hobbijának, nem a hypermarketban szerzi be a készüléket és mondanom sem kell, hogy nem kommersz zenét hallgat, hanem klasszikust vagy jazz-t. Persze az már más tál tészta, hogy mit lehet egyáltalán Hifi-nek nevezni. A digitális korszak sokat javított a zene minőségén, nekem rossz tapasztalataim voltak, annak idején a kazettás magnóktól elkezdve a bakelit lemezjátszókkal bezárólag. Régen alig lehetett beszerezni üres kazettát és emlékszem, hogy ha valakitől kaptam valami jó zenét, akkor betettem a magnóba, hátradőltem az ágyon, felhangosítottam az erősítőt és tíz perc múlva a masina begyűrte a szalagot! Azt viszont akkor nem gondoltam, hogy a nem is távoli jövőben, már Interneten lehet letölteni a zenét, majd memóriakártyán, NAS-ról táplálva, médialejátszó segítségével lehet meghallgatni! Viszont maga a kompakt kazetta, még nem tűnt el és nem is értem, hogy miért építik a Hifitornyokba bele a magnót, ha rajtam múlna, akkor teljesen száműzném, és helyette kártyaolvasóval hálózati és mikró USB csatolóval helyettesíteném (egy régebbi Tilos rádiósműsorban pedig meg lehet hallgatni amit el szerettem volna mondani).



