Palackba zárt üzenetek…

Egy székely feljegyzései az utókornak?

Kérdés

Hatékonyság

A minap olvastam, hogy a fejlett Nyugaton azért élnek jobban az emberek mert hatékonyabban dolgoznak, röviden ezt úgy kell elképzelni, hogy míg én lassan gépelek e bejegyzés megírásakor addig a profi blogger mind a tíz ujját használva sokkal gyorsabb, tehát hatékonyabb. A gyárban is ez van, hétről hétre többet követelnek de ha nem tudod megcsinálni akkor illedelmesen megkérdik, hogy miben segíthetnek. Tehát amíg én a kész terméket, lehajolva a földön fekvő dobozba rakom (ezzel hátfájásnak vagyok kitéve) addig a lenti videóban (pontosan 1:35 percnél) a szerecsen melós, függőlegesen állítható, guruló asztalra rakja a motorokat, sőt még derékvédőt is használ! Elhatároztam, hogy ha ezután nem fogom teljesíteni a megfelelő szintet akkor én is ilyen eszközöket követelek!

Legjobb autó

Egy társaságban majdnem mindig előjön a vita, hogy melyik a legjobb autó? Ezen a tágabb vidéken szinte mindenki a német márkákat kiáltja ki győztesként. Sokan még csak utasként sem ültek abban a verdában amire egyből rávágják, hogy szar mert Józsi bácsi megmondta, hisz ő autószerelő. Én nem árulok el nagy titkot, számomra a legjobb autó az elektromos de még sok víz kell lefolyjon a Körösön amíg használni is fogom.

De íme a legmegbízhatóbb autók listája, sok meglepetéssel!

SHC

shc4-jpgAZ SHC (Shinheung Electronics) telepedett le legelsőnek a nagyváradi ipari parkban, még 2010-ben. 5 év ledolgozott idő után még most sem értem, hogyan tudtam ilyen sokat ott melózni. Minden nagy multinacionális cég elsősorban azért jön ide mert közel a magyarországi határ (nem gond, hogy nincsen autósztráda) másodsorban azért mert Európában itt a legkisebbek a bérek és azt sem kell elfeledni, hogy a polgármesteri hivatal adókedvezményben részesíti a cégeket, egy bizonyos ideig. Összeszerelő  szalagon dolgozni, koreai munkastílusban, nem egy leányálom, ráadásul olyan emberekkel körülvéve akikkel semmi közös mondanivalóm nincsen. Egy vonalnyi ember (kb. 32 munkás) naponta 5000 Blu Ray lejátszót kellett összeszereljen (a Samsungnak), primitív eszközökkel (volt amikor egyetlen napon négyszer mondott csődöt a csavarhúzóm) a tesztelő pedig egyszerre négy darabbal foglakozott. A koreai főnökök árgus szemekkel nézték, hogyan lehetne még hatékonyabban dolgozni, ha nem voltam jó passzban rögtön azt kérdezték, hogy miért nem mozgok gyorsabban. Majdnem minden nap panaszkodott valaki, hogy milyen szar ott, kevés a fizetés, rosszak a körülmények (nyáron spóroltak a légkondival télen pedig a fűtéssel, ráadásul közel volt a raktárajtó, sokan a nagykabáttal melóztak) én pedig azt válaszoltam, hogy csak rajtunk múlik, hogy jobb legyen hisz jogunk van szakszervezetet csinálni, vagy csak egyszerűen leírni egy papírra, hogy mi nem tetszik (természetesen nem volt kivel tárgyalni). Öt év alatt egyetlen egy főnök sem kérdezte meg, hogy jól érzem-e magam, esetleg nincs-e valami jó ötletem. A legbosszantóbb mégis az volt amikor minden ravasz módszert bevetve rá akartak venni a túlórára, ha pedig nem maradtál akkor megbüntettek (megalázó feladatot adtak, pl. börtönszerszámmal kellett felkaparni a ragasztószalagot a padlóról). Az ilyen helyeken 8 óra alatt, kapkodva minőségi munkát kell végezni, kevés fizetésért, rossz körülmények között. Tehát azt tanácsolom mindenkinek, hogy ha csak egy mód van rá akkor távolról kerülje el az ilyen cégeket!

Büszkeség és balítélet?

Ráakadtam erre a videóra ami arról szól, hogy az Adidas csinált egy gyárat (a “jövő gyárát”) Németországban (mert eddig valahol Kínában gyártották a cipőket) ahol világelsőként, nem emberek hanem robotok dolgoznak (de elég sok embert látni). Én kettő darab robotot látok de az egyik neve nagyon ismerős, pontosabban annak a cégnek vagyunk a beszállítói. Tehát legyek nagyon büszke magamra, hogy egy ilyen csodálatos helyen dolgozok és ne panaszkodjak, minduntalan. Egyébként maga a cipő nem tetszik, olyan mintha a felső része kötve lenne mint egy zokni (most ez a divat), a sarkában és az oldalán némi merevítőkkel.

Egy biciklis baleset története

broken_helmetAmikor Nagyváradra költöztem és szembesültem a város közlekedésével, eszem ágában sem volt, hogy biciklizzek ilyen körülmények között. De változott a helyzet, bicikliutak épültek, jobbnál jobb cuccokkal roskadoztak a boltok polcai és 10 év után késztetést éreztem arra, hogy vásároljak egy bringát. Persze nem volt pénzem egy újra ezért használtat vettem, természetesen hegyi bringát, országúti gumikkal. Melóba járni ideális volt csak azt nem szerettem, hogy az előző munkahelyemen nem voltak olyan körülmények, hogy biciklis ruhával tekerjek majd ott lecseréljem, így nagyon kényelmetlen volt nyáron, farmernadrágban izzadni. De a tavaly egy kissé jobbra fordult a sorsom és talpig “harci díszben” tudtam közlekedni, ami valljuk be sokkal kényelmesebb. Nem titkolom, hogy ez dobta fel a napomat (habár furcsa volt melóba menni így hisz Székelyországban a biciklit mindig kirándulni használtuk) alig vártam, hogy “dudáljon” a gyár, átöltözzek, megigyam a sportitalt és tekerjek haza. De szeptember 12-én valami más történt. Mindent úgy csináltam mint máskor de az ipari park, egyik fás területén két kutya rám támadt, magától érthető módon elkezdtem a leggyorsabban pedálozni, csak az egyik dögöt láttam amelyik a járdán futott, velem párhuzamosan a másiknak csak az ugatását hallottam, valahonnan hátulról. Az egész olyan volt mintha a hátsó kutya egy cég portájáról üldözte volna az elsőt, mert az nagyon csapzottnak látszott (kóbor kutya). Egy pillanatra lelassítottam de a szusz is elfogyott, hisz már közel volt a gyár is, ekkor az állat letért a járdáról ás elkezdett felém futni. Akaratlanul sodródtam az út bal oldalára, figyelve a támadót. A biciklivel nekimentem a padkának és úgy éreztem mintha egy betonfalba ütköznék majd következett az esés és a becsapódás. Habár füves részre érkeztem iszonyú fájdalmat éreztem a bal vállamban, nagy nehezen feltápászkodtam és fogalmam sincs, hogyan toltam be a biciklit a gyár bringatárolójához. A kutyák olyan gyorsan eltűntek ahogyan megjelentek ( most azt mondom, hogy meg kellett volna álljak de régen pontosan ezért harapott meg egy nagy dög az erdőn, mert amikor körbevettek akkor leszálltam a bicikliről). Beérve a portáshoz, lerogytam a fotelbe és szóltam neki, hogy hívja a mentőket. Először a rendőrség jött, megszondáztattak majd rá vagy 12 percre érkezett a rohamkocsi, amikor betoltak az autóba akkor mondta a tűzoltó, hogy biztos a kulcscsontom van eltörve. A sürgősségen sokáig rám sem néztek, tipikus balkáni körülmények uralkodtak, mellettem egy idős nénike jajgatott csendben, volt olyan orvos aki a telefonját simogatta. Egy beteggondozó betolt a röntgenre, onnan meg vissza, kaptam a vénámba valami fájdalomcsillapítót és utána bejelentették, hogy eltörött a kulcscsontom és az egyik oldalbordám (ez valószínű a szarvkormánytól). Székre ültettek és a gipszelőbe vittek ahol egy nagydarab asszisztens telerakta vattával a vállaimat és ragtapasszal jól lekötötte, majd ultrahang vizsgálatra vittek (hogy kiderüljön, az oldalbordám eltörése megsértett-e más szervet) de annyira fájt a vállam, hogy nem tudtam lefeküdni az ágyra, ezért aláírattak egy papírt, hogy saját felelősségemre nem egyeztem bele ebbe a vizsgálatba. Utána visszatoltak a többi beteg közé és egy óra után közölték, hogy mehetek haza. Otthon az első napok nagyon rosszul teltek, főleg éjjel mert csak a hátamon tudtam aludni. 4 nappal később lecserélték a kötést egy hámra, felajánlotta a doki a műtétet (amit elutasítottam) majd 3 hét után azt mondták, hogy el lehet kezdeni a fizioterápiát. Egyelőre 50%-ban tudom mozgatni a kezemet, nem merek tüsszenteni a bordám miatt és továbbra sem alszom jól. Gondok vannak a betegszabadsággal kapcsolatos papírok beszerzésével (ezúttal köszönöm a munkáltatómnak, hogy menjenek a búsba!) és úgy érzékelem, hogy habár a neten mindenki azt mondja, hogy a kulcscsonttörés gyógyulása 3 hónapba kerül az az érdek, hogy minél hamarabb álljak munkába. Természetesen úgy próbálták beállítani a történteket, hogy én voltam a hibás, miért nem mentem busszal, nem jó kórházat választottam, sőt a rendőrség is csak azért nem büntetett meg mert józan voltam!  Mit kerestek az ipari park területén a kóbor kutyák, nos az mellékes! Az igazsághoz hozzátartozik egy kis furcsaság is, hisz többször viccelődtem, hogy szívesen üldögélnék itthon felkötött kézzel és várnám a látogatókat, nos ez a morbid kívánság bekövetkezett. Szerencse, hogy a bal felem robbant le és sisak volt a fejemen, mert az is széttört (talán ha nincs a fejemen akkor most nyaktól lefele nem tudnék mozogni…) Nem fogok lemondani a kerékpározásról, csak annyit változtatok, hogy szerzek könnygázt, kutyák ellen és talán egy macsétát.

Tudta?

Nem tetszik amikor ezeket látom, a tévében vagy az út szélén, ezért legyártottam a sajátomat és hajrá Kétfarkú Kutya Párt!

tudta

 

Magyar utcanevek Nagyváradon

Már 26 éve küzdenek a civil szervezetek, illetve a politikai pártok (kisebb nagyobb sikerrel), hogy a szórványban élő magyar kisebbség településein függesszék ki a kétnyelvű utcanévtáblákat. Nagyváradon sincs ez másképp, voltak gerillaakciók de ugye ezek illegálisak, hamar eltávolította a hatóság. Én sem tudtam, hogy a Lapusului utcának mi a magyar neve? Eddig mert vásároltam a minap egy okostelefont és kipróbálva a kameráját fényképeztem a lakásban. A Google rögtön kiegészítette a fénykép tulajdonságaiban, hogy pontosan hol készült a fotó. És nem hittem a szememnek mert most már tudom, hogy mi a neve az utcámnak, magyarul, Vitéz Zágoni Dezső!

Biztonsági szolgálat

falling

Figyelem! Cégünk keres a következő követelményeknek megfelelő biztonsági szakembereket, multinacionális cég védelmére:

-lehetőleg legyen, kopasz és kigyúrt

-bírja a gyűrődést

-szűrje ki a gyanús (jómunkás) embereket (ebben a terrorista világban)

-tudja kezelni az okostelefont (főleg a kamerát)

-iskolai végzettség, minimum 8 osztály

Közösségi oldal

Általában többes számmal írják, említik de mindenki csak a Facebook-ra gondol és aki nincs rajta az tulajdonképpen nem is létezik. Mivel nem tudok a társadalomból kivonulni mint Luke Skywalker, ezért én is regisztráltam rá, már nagyon rég. Nincsen sok ismerősöm és nagyon furcsa amit látok rajta. Tudom, hogy a mai világ erről szól és így lehet a legjobban tartani a kapcsolatokat de senki nem kérdi meg tőlem, hogy vagyok mit csinálok stb. csak bejelöl. Van aki állandóan azzal dicsekszik, hogy merre járt kirándulni, hová ment nyaralni vagy épp milyen tortát sütött (a legirritálóbb amikor a Dnyepretojszki repülőtérről jelentkezik be). Ilyenkor vagy irigykedek egy kicsit, hogy lám X-nek milyen jól megy dolga vagy bosszankodom, hogy ki nem xarja le, hogy épp mit csinál. Ezért minden kedves ismerősnek dedikálom ezt a jó kis paródiát🙂

Post Navigation